Események

 

Magyar történelmi és kulturális kincsek nyomában Szlovéniában és Horvátországban

 

Iskolánk hetedik évfolyamos tanulói Határtalanul kiránduláson vehettek részt 2026. június 8-tól június 12-ig. Az úticél Szlovénia és Horvátország volt.

Az utazás előkészítését már hetekkel korábban elkezdtük. A Magyarság Háza szervezésében rendhagyó órán vettünk részt, ahol a tanulók előadást hallgathattak meg a határon túli magyarok életéről, kultúrájáról és a trianoni békeszerződésről. Továbbá előkészítő órát tartottunk, melynek során a gyerekek az okosdoboz.hu Határtalanul barangoló elnevezésű felületén interaktív feladatokon keresztül ismerkedtek a célországokkal. Majd kiselőadásokat tartottak egymásnak azokról a helyekről és nevezetességekről, amelyek szerepeltek az útitervben.

Az indulás napján izgatottan vágtunk bele az 5 napos kalandba 25 diákkal és 3 kísérőtanárral.

1. nap

Kora délután megérkeztünk Lendvára, ahol megtekintettük a Bánffy-Esterházy kastély kiállítását. Megnéztük Zala György alkotásainak miniatűr másait, valamint a híres hetési tájegységre jellemző viseletet és használati tárgyakat. Ellátogattunk a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetbe. Megismerkedünk a helyi magyarság történetével.

Majd Lendva város központjával ismerkedtünk. A Szent Katalin plébániatemplomban időztünk kicsit, megtekintettük a közelben található Szent István szobrot, megnéztük Makovecz Imre által épített kultúrpalotát. Ezután a lendvai szőlőhegyen kerestük fel a Szentháromság kápolnát, ahol Hadik Mihály törökverő hadvezér múmiáját is láthattuk. Innen csodálatos kilátás nyílik a környékre, három ország látóhatárát pásztáztuk.

Ezután indultunk is tovább a Dobronak település határában található Bakónaki-tóhoz, amely mentén gyönyörű sétát tettünk. Elsétáltunk a közeli erdőben megbújó Szent Vid forráshoz, és a felette lévő Szent Vid kápolnához is.

Első napunkat Csesztregen zártuk, ahol az éjszakát is töltöttük.

2. nap

Reggeli után felkerekedtünk és Közép-Európa legnagyobb orchidea farmjára utaztunk, a Dobronak határában megépült Trópusi kertbe, ahol különleges egzotikus növényeket találtunk. Ezután Muravidék talán legismertebb parasztgazdáihoz, a Passero család tagjaihoz látogattunk el az Alsómarác (Moravske Toplice) melletti Mezővárra. A szőlőműveléstől kezdve a lekvárkészítésig sok mindennel foglalkoznak, de igazán a csokoládé különlegességeiről híresek.

Ezután Battyánfalvára érkeztünk, ahol a település névadójának kastélyát látogattuk meg. A mai kastély helyén egykor a Széchy család castelluma állott, amely házasság és birtokcsere útján előbb a Poppel, majd a Batthyány család birtokába került. Ez a castellum azonban 1645-ben leégett. Helyére építette 1648 és 1655 között Batthyány Ádám a ma is látható, részben felújított barokk kastélyt. Itt a parkban elfogyasztottuk az úticsomagunkat, majd a helyszínen a ménes parkot is megnéztük, a gyerekek játszottak a közelben található fantasztikus játszótéren.

Ezt követően Felsőlendván megtekintettük Szlovénia legnagyobb kiterjedésű várát, amelynek elődjét még a 13. századi keresztes háborúk idején, a templomosok építették. Később az Amadék, a Széchenyiek, a Nádasdyak, a Szapáryak, végül Trianonig a Széchenyiek birtokolták.

Majd másfél órás kirándulásra indultunk a hármashatárra. A helyszínt Szlovénia Türke felől közelítettük meg. Három ország három településének (Felsőszölnök, Türke, Tóka) polgármesterei avatták fel hajdan ezt a háromoldalú gúlát, amely nem csupán a trianoni, hanem az 1919-es Saint-Germain-i békediktátumra is emlékeztet. A 384 m magasságban emelt emlékművet körbesétálva 3 országban lépkedtünk – ma már vasfüggönymentesen, szabadon.

Este hétkor érkeztünk a szállásra, ahol finom és bőséges vacsorával várt bennünket szállásadónk.

3. nap

Egy teljes napot töltöttünk Zágrábban, Horvátország fővárosában, ahol jókora városnéző sétát tettünk. Tomiszlav király lovasszobra mellett elhaladva megtekintettük a magyar honfoglalás millenniuma alkalmából átadott pavilon épületet, majd a parkban haladva láthattuk Zrínyi Miklós és Jurisics Miklós mellszobrát, valamint a hangulatos zenepavilont és meteorológiai órát. Meglátogattuk a Káptalandombon emelt székesegyházat, benne a Szent István kápolnával. A Káptalandombi városrészből átsétálunk a Felsővárosba (Gradac), itt megnéztük a Jellasics-teret és a Jellasics lovas szobrot a főtéren, majd a dombon felsétálva az öreg kapun át a Szent Márk térre érkeztünk.  Itt található a horvát Szábor, vagyis az országgyűlés, amely a Szent Márk templomra néz, amelyen a Horvátország és Zágráb címerét Zsolnai cserépből rakták ki. Majd a felvonók menti lépcsőkön visszatértünk a sétáló utcára. Városnézésünk után jó hangulatban érkeztünk meg tengerparti szállásunkra. Gyorsan átöltöztünk és rmegmártoztunk a tengerben. A fürdés után bőséges vacsorával zártuk a napot.

4. nap

A Fiuméhez tartozó Tersattó várába látogattunk, amely a környék legmagasabb pontja, csodálatos kilátást nyílt a városra és a tengerre. Innen a zarándokok lépcsőin, a tersattói lépcsőkön mentünk le a városba.

Megismerkedünk Fiume történelmi belvárosával, a korzón található Óratoronnyal, a kikötővel és annak magyar felirataival. A magyar időben épült a piac, a színház, és egyéb fontos épületek: a Kormányzói Palota, a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság épülete, az Adria-palota és az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. székháza. Felkerestük a magyar feliratú kikötői bólyákat és a Baross emléktáblát, illetve Jókai emlék tábláját. Ezután megnéztük a római időkből megmaradt “öreg kaput”. Megtekintettük Szent Víd, a város védőszentjének a templomát, ahol Feszty Árpád mennyegzőjét is tartották. Majd megnéztük a fiumei ferde tornyot is, valamint felkerestük a helyi Baross Gábor Magyar Kultúrkör Székházát.

Délután értünk Abbáziába, sétáltunk a tengerparton a híres, sziklába vájt sétányon és felkeressük a Hotel Palace Bellevue-t, amely Markusovszky Lajos 1848-49-es tábori főorvos utolsó lakhelye volt. Ezután a megmaradt városmagban tettünk sétát, amely kacskaringós kis utcáival visszaadta az adriai települések jellegzetes hangulatát. Itt, az ékszerdoboz óvárosában találtuk azt a villát, ahol Feszty Árpád is elhunyt.

Rövid buszozást követően Krk szigetről kiindulva hajóztunk, ami után egy kellemes strandolásra is lehetőség nyílott. Fantasztikus látvány volt a Krk-sziget hídja, Kraljevica városa, panorámás kilátás a Zrínyi-Frangepán kastélyra és az Omišalj-öbölre.

Este hétkor értünk vissza szállásunkra, ahol finom vacsorával vártak bennünket.

5. nap

Reggeli után búcsút vettünk a tengertől, majd utolsó állomásaink: Varasd és Csáktornya felé vettük az irányt.

Felkerestük az Erdődy-Zrínyi várkastélyt, és sétát tettünk Európa egyik legszebb, barokk paloták sorát felvonultató belvárosában. Itt megtekintettük a Megyeházát, a Draskovics Palotát, a székesegyházat és a gyönyörű városházát is.

Csáktornyán sétát tettünk a Zrínyiek sasfészkében. A bejáratánál található „Zrínyi Péter búcsúja” emlékműnél felidéztük a Wesselényi-féle összeesküvés történetét. Innen elsétáltunk a turulmadaras központi Zrínyi emlékoszlophoz.

Nagyon tartalmas és izgalmas öt napot tudhatunk magunk mögött, amely minden résztvevő számára felejthetetlen élményt nyújtott.

2026. június 17-én értékelő órát tartottunk, amely során a tanulók egy prezentáció keretében felidézték a kirándulás alatt megszerzett ismereteiket.

 

„Székelyföld kincsei – Sóvidék csodái”  2025. június 2-6.

Határtalanul! előkészítő óra:

Áttekintjük a külhoni magyarsággal kapcsolatos tudnivalókat, részletesebben a meglátogatni kívánt területre vonatkozóan. Röviden ismertetjük a Trianon-döntés előzményeit és következményeit, máig tartó hatásait. Az iskolánkban a pedagógusok által gyakran használt „linoit” program segítségével a tanulóink önállóan gyűjtik össze a kirándulás témáival kapcsolatos ismereteket. Megbeszéljük a kirándulásunk részleteit és röviden ismertetjük az egyes helyszínekkel kapcsolatos tudnivalókat.

1.nap: 2025. június 2.

Iskolánk hetedikes tanulói az idei tanévben is részt vesznek a Határtalanul programban. A program célja, hogy kapcsolatot teremtsünk az Erdélyben élő magyar honfitársainkkal és megismerjük a magyarsághoz kapcsolódó történelmi emlékhelyeket, természeti értékeket, régi hagyományokat és mesterségeket.
Hétfőn (június 2- án) kora reggel indultunk Erdélybe. Hosszú buszozás után érkezünk Nagyváradra, megtekintettük a nevezetességeket, majd megálltunk Erdély kapujában, Királyhágón.
A szállásunk felé vezető úton a buszból megpillantottuk a híres Tordai hasadékot is!
Így telt az első napunk.

2.nap: 2025. június 3.

Az erdélyi kirándulás 2. napján nagyon eseménydús programunk volt.
A Sóvidéken töltöttük a délelőtt nagy részét. Parajd helyett egy igazi ” sóvágó” mester munkáját ismerhettük meg, a sókészítést mutatta be nekünk. ” Belégezhettük a frissen elkészített sót”. Ezután Szovátán felkerestük a híres Medve tavat. Ezt követően Korondra utaztunk, ahol egy nagyon kedves fazekasmester mutatta meg, hogyan készíti a híres korondi tárgyakat. Még egy ” taplászkészítő” mesterhez is eljutottunk, aki taplógombából készít tárgyakat. A napot Farkaslakán zártuk, megnéztük Tamási Áron, legnagyobb székely író síremlékét és a Trianon emlékművet.

3.nap: 2025. június 4.

Reggel 9 órakor ellátogattunk Agyagfalvára, a helyi általános iskolába. Megismerkedtünk az ottani diákokkal, és bemutattuk mi is az iskolánkat. Ezután Szejkefürdőre mentünk, megnéztük az ottani nevezetességeket. Délután Csíksomlyóra buszoztunk, gyalog felmásztunk a zarándokúton a legmagasabb pontra. Ittunk a borvízforrásból.
Este a szálláshelyünkön a Boróka táncegyüttes vezetőivel Gyimesi táncokat tanultuk.

4.nap: 2025. június 5.

Reggeli után Székelyvarságba kirándultunk. Megnéztük az ottani víztározót. Ezután a Csorgókő vízeséshez mentünk. Szerencsére a 6 km-es utat nem gyalog tettük meg, mert a helyiek platós kocsival felvittek minket az 1000 méteres magasságra, így ” csak” a vízeséshez vezető utat kellett megmásznunk. Gyalog folytattuk tovább utunkat egy zsindelykészítő mesterhez, majd elmentünk a kilátóba.
Visszaúton megnéztük egy kicsi vízimalmot is.
A délutánt Székelyudvarhelyen töltöttük.
Vacsora előtt, a szállásunk környékén még egy közös játékra is szakítottunk időt a lekaszált réten.

5.nap: 2025. június 6.

Ma korán keltünk, hisz az utolsó napunkat kezdtük meg. Ellátogattunk Fehéregyházára, Petőfi Sándor elestének feltételezett sírhelyére.
A délelőttöt Segesváron töltöttük, megnéztük a nevezetességeket, barangoltunk a régi városrészben.
Élményekkel gazdagon indultunk haza.

Összefoglaló óra 2025. június 13.

Az értékelő órán áttekintettük és értékeltük a megvalósított programokat iskolánk diáktársai előtt. A résztvevő diákok ppt-előadással készültek tanulótársaiknak. Az ott készített fényképek segítségével mutatták be a helyszíneket és szóban kiegészítették az egyes programokhoz kapcsoló személyes élménytartalommal is. Élménybeszámolójuk nagy hatással volt a hatodikosokra, akik elhatározták, hogy ők is szeretnének majd részt venni a Határtalanul programban. Az értékelő óráról fényképek készültek, melyek az iskola honlapján megtalálhatók.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„KIRÁLYOK ÉS FEJEDELMEK ÚTJÁN ERDÉLYBEN”

2023. május 08-12.

A Határtalanul program keretében idén 28 tanuló és 3 kísérő tanár vett részt az iskolánkban már régóta hagyománnyá vált erdélyi utazáson. A diákok előre tanulmányozták az egyes helyszínek történelmi múltját és fontosabb nevezetességeit.

Május 8-án 6:30-kor indult a buszunk. Már az első percekben biztosan látszott: ebben az öt napban nagyon együtt lesz a hetedikes és nyolcadikos gyerekekből álló társaság, erdélyi utunk a jó hangulatú közös élményekről fog szólni.

Az első határon túli nevezetességet Aradon néztük meg. Zala György Szabadság-szobor című alkotásának keletkezéséről és üzenetéről nagyon alapos és a gyerekek számára is jól érthető előadást hallottunk Gábor Hunor honismereti vezetőtől.

Innen a máriaradnai kegytemplomhoz vezetett az utunk. A ferences rendi búcsújáró templom a történelmi Magyarország egyik legfontosabb Mária-kegyhelye. A kéttornyú, barokk stílusú épület sokak szerint régi idők óta csodák helyszíne. A táj festői szépsége ugyanúgy nagy hatással volt a gyerekekre, mint a templomépület és a hozzá kötődő történelmi emlékekről hallott beszámoló.

Ezután Solymos várromjához kaptattunk fel. A fölfelé vezető út nem bizonyult könnyű sétának, de ez senkinek nem szegte a kedvét, örömmel vettük az akadályt. Érdekes összefoglalót hallottunk a tatárjárás után épült vár történetéről és a különböző történelmi korszakokban betöltött szerepéről.

A következő állomásunk Marosillye volt, itt Bethlen Gábor szülőházát kerestük fel. A gyerekek játékos, rendhagyó történelemórán ismerték meg Bethlen Gábor korát, az Erdélyt felvirágoztató fejedelem életművét és az épület történetét. Az emeletes, alsó szintjén lőrésekkel védelmezett, felül reneszánsz ikerablakokkal ellátott épület tipikus képviselője a 16. századi főnemesi szállásoknak. A Bethlen-ház egyike azon dél-erdélyi műemlék épületeknek, amelyeket Böjte Csaba ferences szerzetes Szent Ferenc Alapítványa mentett meg.

A meglehetősen fárasztó, de igen jó hangulatú nap vége felé örömmel érkeztünk meg harói szállásunkra. A szobák elosztása okozott ugyan némi fejtörést, de végül is közmegegyezéssel sikerült megtalálni a megoldást.

Másnap reggel elindultunk következő úti célunk, Demsus felé. A valamikori római templomot az eredeti köveket felhasználva építhették újjá. Az épület magával ragadóan titokzatos – nem csoda, hogy mind az építéséről, mind a korai szerepéről különböző elméletek születtek. Ma ortodox templomként funkcionál.

A demsusi templom sejtelmes hangulatát éreztük még akkor is, amikor visszamentünk a buszunkhoz, hogy célba vegyük a következő állomást, Őraljaboldogfalvát.

Itt a Hátszegi-medence egyik kiemelkedő jelentőségű, 13. századi református templomát látogattuk meg. Mindannyiunk figyelmét lekötötték a hajó és a szentély falfelületén épségben megmaradt középkori freskók.

Innen Vajdahunyadra utaztunk, hogy bejárjuk a város legnagyobb nevezetességét, a Mikszáth Kálmán által a „várak királyának” nevezett várat. A gyerekek már az építményhez vezető fahídon felidézhették az előzetes felkészülés során szerzett ismereteiket, amikor honismereti vezetőnk a vár építéséről és későbbi történetéről mesélt nekik. Érdeklődésük mindvégig kitartott: a várkútról, a lovagteremről, a várkápolnáról, a Mátyás-loggiáról, a Kapisztrán-toronyról és az építmény többi részéről szóló ismertetések egyaránt lekötötték a figyelmüket.

Miután bejártuk a várat, rövid pihenőt tartottunk; ezt az időt mindenki szabadon használhatta fel. Nemcsak nekünk volt jó napunk, a büfések sem találhattak okot panaszra.

A nap igazi erőpróbája csak ezután várt ránk: megmásztuk „magos Déva várát”. A falmaradványok között több tanuló is fel tudta idézni Kőmíves Kelemenné balladáját.

A dévai vár megmászása után újabb érdekes program várt ránk: felkerestük a Böjte Csaba ferences szerzetes nevével fémjelzett Dévai Szent Ferenc Alapítványt. Az egyik itt élő diáklány élményszerűen, nagyon részletesen mesélt az itteni életükről és az alapítvány által biztosított lehetőségeikről, céljaikról. Átadtuk az alapítványnak szánt adományainkat.

A harmadik napon a reggeli indulás előtt bepakoltuk a csomagjainkat a buszba, hogy a nap utolsó programpontja után már új szállásunkra mehessünk.

Először a feredőgyógyi vízeséshez utaztunk. Megcsodáltuk a lenyűgöző természeti jelenséget, majd megkerestük a régi római fürdőt.

Bár előzetes terveinkben szerepelt, a sűrű programok között Magyarigenre sajnos nem maradt időnk. A honismereti vezetővel azért persze beszélgettünk az 1848 októberében kivégzett magyar áldozatokról és az emlékükre emelt kopjafáról.

A következő állomásunk így Gyulafehérvár, az Erdélyi Fejedelemség hajdani fővárosa volt. Megtekintettük a fejedelmi palota épületét, a püspöki palotát és a 13. században épült, egykori püspöki, ma érseki székesegyházat. Itt láthatók a Hunyadiak síremlékei, Márton Áron püspök sírja, Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem gazdagon díszített kőszarkofágjai, az altemplomában pedig az erdélyi történelem nagyjai nyugszanak.

Ezután Nagyenyedre vezetett az utunk. Megtekintettük a vártemplomot kívülről, amelynek tornya a 13. század első felében épült, és eredetileg a vár őrtornya is volt. Ellátogattunk a Bethlen Gábor nevét viselő Nagyenyedi Református Kollégiumba. A honismereti vezető szemléletesen beszélt a kollégium történetéről, külön is kiemelve Apafi Mihály, Bethlen Gábor és Kőrösi Csoma Sándor szerepét. A kollégium udvarán felidéztük Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélését.

A következő állomásunk a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében fekvő Torockó volt. Sétáltunk a faluban, ismerkedtünk annak történetével, megcsodáltuk fehérre meszelt házait. Meglátogattuk a Néprajzi Múzeumot, itt megtekintettük a festett bútorokat, a helyi vasművesség és a népviselet jellegzetes tárgyait.

Ezután Torockószentgyörgy határában a várromhoz kirándultunk. A tájkép és a környék hangulata mindenkit magával ragadott.

Első szállásunk is nagyon barátságos volt, de a magyarfenesi Csáni Panzió minden várakozásunkat felülmúlta. Amivel ott találkoztunk, az a vendéglátás magasiskolája. A tökéletes vacsora és a rendkívül szívélyes kiszolgálás egyöntetű sikert aratott.

A következő napon, a pazar reggeli után, először Erdély fővárosába, Kolozsvárra utaztunk. A városnéző séta során felkerestük a város legfontosabb nevezetességeit. Megnéztük a gótikus stílusú Szent Mihály-templomot, Mátyás király szobrát és szülőházát, a Mátyás király utcában ellátogattunk Bocskai István szülőházához, és megtekintettük a Farkas utcai református templomot. Szabad programra is maradt időnk, a megbeszélt találkozó időpontját mindenki pontosan betartotta.

Innen Erdély egyik leghíresebb turisztikai központjához, a tordai sóbányához mentünk. A sóbányászat története, a régi eszközök (különösen a lovak által húzott csigaszerkezet), a bányató, a Rudolf bányában kialakított játszótér igazán emlékezetessé tette a gyerekek számára ezt a kirándulást.

A tordai sóbánya utáni állomásunk a rendkívüli szépségű Tordai-hasadék volt. A könnyen teljesíthető túraútvonalat nagyon jó hangulatban jártuk végig.

Jókai Mór így írt erről a csodálatos természeti jelenségről Egy az Isten című regényében: „A tordai hasadék a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke; itt egy hegylánc tetejétől a talapjáig kettérepedve. A két átelleni meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó hajlásai, megtörései mindenütt egyenközűek maradnak, csak imitt-amott mutat tágabb öblöket, hol a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhanyokká porlasztotta a bércfalat; míg egyes sziklatornyok, mint a gót építészet pillérei állnak el a falaktól, amiknek ormozata ma is a münsterek cifra, fantasztikus párkányzatát mímeli.”

Az utolsó nap látnivalói közül a körösfői református templomot kerestük fel először. A mennyezet, a karzat, a szószékkorona és különösen a Rákóczi-szőnyeg történetéről szóló előadást végig érdeklődve hallgatták a tanulók.

Körösfőről ötnapos programunk utolsó célpontjára, Nagyváradra buszoztunk. A hátralévő néhány órába sok minden belefért: előadást hallottunk Szent László király szobráról, sétáltunk a belvárosban, megnéztük a Szigligeti Színház épületét a Bémer téren, érintettük a Szent László teret, a Fekete Sas Palotát, elidőztünk a Holnaposok szoborcsoportja előtt, és kellemes sétát tettünk a Körös-parton.

Nagyvárad után már csak a hazaút volt hátra. A buszon kissé fáradtan, de annál lelkesebben idéztük fel a felejthetetlen öt nap legemlékezetesebb pillanatait.

“SZÉKELYFÖLD KINCSEI – TÚRA A SÓVIDÉKEN”

2022. április 25-29.

Az idei tanévben ötödik alkalommal utazhattak hetedikes diákjaink Erdélybe a Határtalanul! program keretében. Huszonegy tanuló három kísérő tanár irányításával túrázott Székelyföldön. Az utazás előtt az előkészítő foglalkozáson a diákok már megismerkedtek Erdély történelemi múltjával, a trianoni békeszerződés következményeivel, Erdély nevezetességeivel, Székelyföld sóbányászatának hagyományaival, az erdélyi írók és költők soraival.

Az utazásra a gyerekek izgatottan készülődtek, sokan most jártak először Erdélyben. Kora reggel indultunk, a hosszú út fáradalmai ellenére nagyon jó hangulatban telt az utazás. A csapat az első perctől fogva egységet alkotott, illetve új barátságok is szövődtek.

A határ átlépése után először Király-hágon, Erdély kapujában álltunk meg, a gyerekeknek nagy élményt jelentett a hegyek-völgyek közötti út. 

Utunk következő állomása Körösfő volt, ahol megnéztük a 4 fiatornyos, zsindelytetős, festett, fakazettás mennyezetű, belső falfreskókkal és kalotaszegi szőttes díszítésekkel is büszkélkedő református templomot.

A templom megtekintése után megérkeztünk Farkaslakára, ahol nagyszerű vendéglátásban volt részünk. A szállás kellemes, a vendéglátók barátságosak, az erdélyi ételek pedig fantasztikusak voltak.

Második napon Szejkefürdőre látogattunk, Orbán Balázs sírjához, melyhez székelykapuk során át gyalogoltunk fel a hegyoldalba. Innen átsétálunk az Orbán Balázs Emlékközpontba, ahol interaktív kiállítást tekinthettünk meg az életéről, majd a Mini Erdély Parkba látogattunk el. Megtekintettük Erdély legújabb látványosságát, ahol szó szerint bejárhattuk Erdélyt. A látogatás egy szép sétát jelentett a szejkefürdői hegyoldalban, az Erdély térképét megformázó területen, ahol a valós pontokon láthattuk a legfőbb nevezetességek élethű reprodukcióit. Majd délben traktor vontatta, fedett szekereken utaztunk Szentegyházáról a Madarasi-Hargitára. A traktorokról leszállva kb. másfél óra gyaloglás várt ránk a Madarasi-Hargita tetejére, ahonnan beláttuk egész Székelyföldet. 

A székelyek szent hegyét, a Hargita tetejét kopjafák, magyar nemzeti szalagok, a zarándokok által ácsolt keresztek százai díszítik, megható feliratokkal, áldásokkal. Itt egy rendhagyó órát tartottunk, énekléssel fűszerezve. A hegyről lejövet megtekintettük Székelyudvarhelyt. Este értünk a szállásunkra, ahol nagyon finom vacsora várt ránk.

A harmadik napon Székelyvarságra látogattunk, elsétáltunk a Csorgókő vízeséshez és a Jézus kútjához. Nem sokat kellett innen gyalogolnunk, hogy a kultikus varsági kocsmához, a Parlamenthez érkezzünk. Itt megtekintettük egy hagyományos eszközökkel dolgozó zsindelykészítő munkáját. A Parlamentnél lehetőségünk volt szabadtéri falatozásra is. Falusi ízekkel, rendkívül gazdag, házi-finomságokkal megrakott asztalokról lakmározhattunk. Visszafelé megnéztünk egy kicsi vízimalmot és a benne rejlő múzeumot. 

A tanyasi világból kiérve Székelyudvarhelyre látogattunk, megnéztük Orbán Balázs síremlékét, a turulmadaras millenniumi emlékművet és a szoborparkot.

Este meleg vacsorával vártak bennünket szállásadóink. Vacsora után táncos-zenés mulatságon vettünk részt a Boróka néptáncegyüttes jóvoltából.

A negyedik napot a Sóvidéken töltöttük és megismerkedtünk a só különleges előfordulási formáival. Szovátán Európa legnagyobb heliotermikus tava, a különleges, sós Medve-tó körül tettünk egy sétát. A tanösvényen lehetőségünk nyílt megvizsgálni a Mogyorós-, Vörös-, illetve Zöld tavakat.

Majd megnéztük Parajdon a sóbányát, 80-100 méter mélységbe ereszkedtünk le egy nagy sótömbbe, ahol templom, múzeum, játszótér található. A Sószorosban sétáltunk, ahol a só különleges formáival ismerkedünk meg, mint például a felszínen kialakult barázdák, a sókarok, valamint borsós felszínű só karfiolok.

A Sóbánya megtekintése után Korondra utaztunk. Meglátogattunk egy hagyományos módon dolgozó sóvágó műhelyt is, ahol megismerhettük a parajdi só felhasználásának módjait, megnézhettük, hogyan készül egy sólámpa, és lehetőségünk volt vásárolni igazi parajdi sóból készült termékeket. A központba érve látogatást tettünk egy nagy múltú fazekas családnál, ahol megcsodáltuk a korondi fazekasság gyönyörű termékeit.

Végül, de nem utolsó sorban, egy nagyon különleges és egyedülálló mesterséget néztünk meg: a taplászatot. Ez a ritka tevékenység úgymond Korondikumnak számít, ugyanis máshol már nem művelik. A gondosan kiválasztott taplógombából a mesterek kezei alatt csodálatos táskák, kalapok és egyéb kiegészítők készültek.

Az ötödik napon elérkezett a bepakolás és a búcsúzás ideje. Fájó szívvel köszöntünk el szállásadóinktól. 

Hazafelé Fehéregyházán koszorút helyeztünk el Ispánkútnál, Petőfi Sándor feltételezett elestének helyszínén, mely közvetlenül az országút mellett található.

Ellátogattunk a Haller Louise grófnő által 1897-ben alapított kis fehéregyházi Petőfi-múzeumba, ahol érdekes helyi előadásban és tárlatvezetésben volt részünk.

Majd Segesvárra érkeztünk, ahol városnézés következett a várhegyen, Segesvár várfalakkal és bástyákkal körülölelt történelmi központjában, amely 1999 óta világörökségi oltalom alatt áll. Az óratornyot sem hagytuk ki természetesen, mely a város jelképe és egyik legismertebb műemlék. A város központjában napjainkig fennmaradtak a középkori szász építészet műemlékei. Megtekintettük Petőfi Sándor szobrát a Szent József római katolikus templom és a Csizmadia bástyák közötti kis parkban. Megismerkedtünk az erdélyi szászok világával is.

Segesvár megtekintése után hazautaztunk, sok szép élménnyel a tarsolyunkban. 

Az értékelő óra megtartása 2022. június 9-én volt az iskolában, amikor egy prezentáció keretében felidézték a gyerekek a kirándulás alatt megszerzett ismereteiket.